|
Sárospatak
Országunk északkeleti térségének meghatározó városát jelenti Sárospatak. A Bodrog-folyó mentén hosszan elnyúló település magjának barokk utcasorai egyenest nekivezetik a látogatót a legnevezetesebb történelmi műemlék, a Rákóczi-vár bejáratához. Végigjárva a boltíves termekben berendezett kiállításokat, felidézhetjük a históriás idők letűnt pillanatait, az egykoron itt élt emberek szellemét. De mindenképpen szánjunk időt még a helység egyéb nevezetességeire, majd a környékbeli természeti szépségekhez érdemes kirándulást szervezni.
Hunyadi Mátyás király idejéből ismert egy 1465-ös oklevél, amiben engedélyt adott Pálóczi László országbírónak {1470 +}, hogy Sárospatak mezővárosának északi végén, a „Hécén” {ma Széldomb} álló udvarházukat vár módjára megerősíthesse. A bárói család másik ága a település D-i végén építetett ugyanekkor egy udvarházat magának. Talán ezt nevezték a XVI. századi források Bodrog parti Palotának. A törökkel vívott 1526-os vesztes mohácsi csatában elesett Pálóczi Antal báró Zemplén vármegye főispánja, akivel fiú utód hiányában, kihalt a dúsgazdag família. Antal bárót, akinek holttestét a csata után az özvegynek sikerült elhozatnia, Mihály nevű testvérével egyetemben a pataki plébániatemplomban temették el egy díszes síremlék alá. Az országban kitört belháborús anarchia idején a szomszédos földesúr Perényi Péter abaúji főispán a fegyvereseivel elfoglalta a Pálóczy özvegy birtokait. Mivel Péter báró, mint koronaőr élvezte Szapolyai János király teljes kegyét, sikerült a bitorolt javakra megerősítő adománylevelet is kapnia, sőt még az erdélyi vajda méltóságára is kinevezte. Egy 1528-as ostromban dőltek romba a Pálóczi-várkastély falai. Ennek pótlására 1534-ben Perényi Péter nagyúr, koronaőr parancsot adott egy új vár építésére a Bodrog-folyó menti magaslatra. A töröktől veszélyeztetett délvidéki birtokai helyett itt szándékozott létesíteni új rezidenciáját. A hatalmas védőfalakkal rendelkező, 20 x 20 méteres alapterületű, többszintes lakótorony a tetőzetét fedő vörös zsindelyek után kapta a „Vörös-torony” elnevezést. Melléje húztak fel egy lakóépület, amit várfallal oltalmaztak. Ugyanígy erős kőfalakkal kerítették el a város egy részét is, ami a továbbiakban külsővárként szolgált a földesúr számára. Perényi Pétert 1542-ben Habsburg Ferdinánd király parancsára börtönbe vetették, ahonnét csak hat esztendő múltán, halálos betegen szabadult ki. Fiának, Gábornak az uralkodó megbocsátott, aki folytatta apja pataki építkezéseit. Erről a fennmaradt ajtó és ablaknyílások reneszánsz ízlésű évszámai tanúskodnak. 1567-ben Perényi Gáborral kihalt a főnemesi família nádori-terebesi ága, fiú örökös hiányában a pataki váruradalom is visszakerült a királyi Kamara kezelésébe. A fényes főúri rezidencia, amelyben, a további évtizedekben várkapitányok laktak, a karbantartás és nemtörődömség miatt pusztulni kezdett. Az egykorú feljegyzések szerint csak a legfontosabb munkákat végezték el a várfalakon és egyéb védőműveken. Romlását Dobó Ferenc állította meg, aki százezer aranyért vette zálogba a pataki váruradalmat. Csak nyúlfarknyi epizódot jelentett a vár történetében 1584 decembere, amikor Balassi Bálint és fegyveresei elfoglalták, miután titokban házasságot kötött Dobó Ferenc leányával, Krisztinával, az egyik pataki részbirtokossal. Sikere azonban nem tartott sokáig, mivel a fellármázott és fegyverre kapott helyi lakosság estére elűzte őket. 1571 körül Angelini itáliai hadmérnök mérte fel védőműveit, amelyek által a környék legerősebb várának számították. Dobó Ferenc magtalan halálával ismét királyi kézbe került, értékeit elszállították falai közül. 1604 végétől a Habsburg császári és királyi ház uralma ellen felkelt Bocskai István hajdúkatonái álltak strázsát falain. Rövidesen elérkezett a sok háborúságot látott épület virágkora, mert Lórántffy Mihály főnemes vette zálogba. Az ő leánya, Zsuzsanna feleségül ment I. Rákóczi Györgyhöz, aki nagyarányú bővítésekbe fogott. A korabeli feljegyzések szerint a földesúri család folyamatosan építkezett a nagy kiterjedésű épületeken. Újabb bástyákat is létesítettek, de a kényelmi szempontokkal is törődtek, emeletet húzva a korábbi lakóépületekre. A Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által 1619-től indított indított Habsburg ellenes hadjáratok idején Sárospatak kiindulási bázisát jelentette az erdélyi csapatoknak, míg a földesura, I. Rákóczi György viselte a vármegyék nemesi hadainak fővezéri tisztét. György úr többször is vendégül látta a pataki várában az erdélyi fejedelmet és kíséretét. 1620-ban I. Rákóczi György földesúr egy ágyúöntő műhelyt létesített Patakon, aminek nyomait megtalálták a belsővár előtti területen. Miután 1630-ban György urat megválasztották Erdély fejedelmévé, elköltözött pataki várából, ami azonban megtartotta fontosságát, mint a királyi Magyarország és Erdély között félúton lévő erődítmény. Korabeli leírás szerint 1639-ben felrobbant a Vörös-toronyban őrzött lőpor, ami megrongálta annak keleti részét. A helyreállítás során itt alakítottak ki egy keleti fali csempékkel díszített „bokályos szobát”, ahol az erdélyi fejedelem méltóképpen fogadhatta vendégeit. Ugyanakkor fokozták az erődítmény védelmi képességét, felépítették az Új-bástyát, valamint a Párkányban kialakították a kazamatás ágyúlőréseket. Sárospatak városában telepítették le a Felvidékről vallásuk miatt elűzött morvaországi habán iparosokat, főként fazekasokat, aki tovább gazdagították a település fejlett kézműiparát. 1650-ben Comenius cseh tudós és politikus költözött ide, aki négy esztendeig alkotott Patakon. A református szellemet terjesztő könyveket a Lórántffy Zsuzsanna úrnő és fia Rákóczi Zsigmond alapította nyomda állította elő. A védelem fokozása miatt 1656-ban Lórántffy Zsuzsanna úrnő ágyúkat kívánt elhelyeztetni a lakótorony tetejére, ezért a harmadik emelet magasságában egy hatalmas, lőrésekkel ellátott ágyúteraszt építtetett. A hatalmas teher hordozására be kellett boltoztatni a második emeleti nagytermet. Az ágyúterasz súlyát csak növelte az ekkor létesített négy sarkon elhelyezett fiatorony is. 1660 után Sárospatakon a törökkel vívott vesztes szászfenesi csatában szerzett sérüléseibe belehalt II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia rendezte be szállását. A bigott katolikus, Habsburg-hű úrnő parancsára elűzték a pataki református kollégium tanárait és diákjait. Bár 1664-ben, a szentgotthárdi csatában döntő vereséget mértek a törökre, a Bécsi Udvar mégis igen hátrányos feltételekkel békét kötött velük. Az ezen felháborodott magyar főurak Wesselényi Ferenc nádorispán vezetésével összeesküvést szőttek, amelybe belekapcsolódott I. Rákóczi Ferenc főnemes, Sárospatak földesura. A helybeli legendák szerint a „Sub Rosa” teremben zajlottak titkos megbeszéléseik. Tervük leleplezését véres megtorlás követte, amelyet Ferenc úr csak hatalmas váltságdíjjal és a német zsoldosok váraiba történő beengedésével tudott elhárítani a feje felől. Tőlük az időközben megözvegyült Zrínyi Ilonát feleségül vevő Thököly Imre kurucai foglalták el 1682-ben. A török szultántól koronát kapó kuruckirály parancsára Patakon visszaadták a református kollégium elkobzott javait a visszahívott professzoroknak és diákoknak. A hanyatló Oszmán birodalommal együtt azonban rövidesen leáldozott a felkelők szerencsecsillaga is, Patak várába 1685 októberében császári sereg vonult be. Egy 1694-es adat szerint a külsővárban Habsburg katonaság tanyázott, míg a belsővár palotáiban II. Rákóczi Ferenc sárosi főispán lakott személyzetével, aki akkoriban vette feleségül Karolina Amália hercegnőt. Alig három esztendő múltán az egyre fokozódó Habsburg elnyomás, ami a pórnép számára állandó katonai jelenlétet, adókat és porciót jelentett, felkeléssé fokozódott. A népi mozgalom élére Bajusz Gáspár tokaji huszárkapitány, Szalontai György a Rákóczi-birtok Végardó bírája valamint egy volt regéci gyalogoshadnagy, Tokaji Ferenc került. 1697. június 30-án a sátoraljaújhelyi vásárban levágták 25 pataki zsoldost, majd éjszakai rohammal megszállták a mindössze hét zsoldossal és a jezsuita szerzetesek szolgáival védelmezett Patakot. Ugyanekkor más felkelők a tokaji császári őrséget lepték meg. A hegyaljai felkelők megpróbálták megnyerni a felkelés vezérének a Szerencsen tartózkodó fiatal II. Rákóczi Ferenc herceget, aki azonban a családjával együtt Bécs városába menekült el. A kurucok azonban nem tudták kezdeti sikerüket tovább fejleszteni, a felvonuló túlerő elől rövidesen kénytelenek voltak elmenekülni. A Patakra bevonuló császári katonák teljesen kifosztották a belsővár palotaépületét, amit pedig a felkelők nem bántottak. 1701-ben azonban a fiatal Rákóczi herceget tetten érték a Habsburg Lipót császár ellenségének számító francia XIV. Lajos királlyal való szervezkedésben. Letartóztatták és Bécsújhely várába zárták be, ahol a felségsértésért járó kivégzést csak a szökése tudta megakadályozni. Pataki várában 1702-ben súlyos károkat okozott a Haditanács által kimondott robbantások. A külsővár bástyáit ekkor rombolták le, míg a Vörös-torony tetőzete vagy ekkor, vagy a 1703-as tűzvészben semmisült meg. II. Rákóczi Ferenc zászlaja alatt 1703-ban kitört szabadságharc során Orosz Pál ezereskapitány fegyveresei vonultak be Patakra. A kuruc csapatok bevonulásának estéjén a belsővár palotaszárnyai a tűz martaléka lett. A valószínűleg gyújtogatás miatt kitört tűzben a zsindelytetők leégtek, a famennyezetes főnemesi szobák díszes berendezései megsemmisültek. A nagyságos fejedelem csak 1707-ben látogatott el családi rezidenciájába, ahol elszomorodva szemlélte meg a lerombolt erődítéseket és a kiégett gyermekkori otthonát. A következő esztendőben az országgyűlés rendjei üléseztek Sárospatakon, ahol a megbeszélések középpontjában a jobbágykatonák szabadsága és a közteherviselés állt. Az ülésekre valószínűleg a tető nélküli Vörös-torony felső nagy termében került sor. December 19-én hadbírósági ítélet alapján a pataki belsővár udvarán kivégezték az árulással vádolt Bezerédy Imre brigadérost és sógorát Bottka Ádám alezredest. A többi elitéltnek végül a nagyságos fejedelem megkegyelmezett. A romladozó erődítmények kijavítására nem történtek intézkedések, mert Rákóczi a sokkal jobban védelmezhető Munkácsban látta az utolsó reményét. Így 1710 novemberében ágyúlövés nélkül szerezték meg a császáriak. Az elkobzott Rákóczi uradalmak közül a pataki birtokot az osztrák Trautsohn herceg kapta meg a Habsburg császár és királytól. A korabeli feljegyzések szerint a pusztulófélben lévő belsővárban az uradalom hivatalait, raktárait és a tisztviselők szállásait rendezték be, ahol csak a lakhatáshoz való legszükségesebb javításokat végezték el. 1737-ben a külsővár épületei között kitört tűzvész átterjedt a belső palotára is, aminek leégett a zsindelyteteje. Az elkövetkező időszakban a legfontosabb helyreállítási munkálatokat hajtották végre. A legtöbb helyiségében az uradalom népe által beszolgáltatott gabonát tárolták. A romos állapotú várkastélyt 1806-ban a német Bretzenheim herceg szerezte meg, aki utasítást adott a helyreállítási munkák megkezdésére, hogy mielőbb ideköltözhessen. A hatalmas pénzbe kerülő építkezések során a nyugati oldalon lévő bejáratot kétszer is áthelyezték. A déli szárnynak a Vörös-toronyhoz csatlakozó végét a pince boltozatáig lebontották és a várudvart a „Párkány” udvara felé megnyitották. Ugyanekkor került sor a belsővár előtti szárazárok feltöltésére is. Az udvari homlokzatok elé boltíves folyosók épültek. 1875-ben a Windischgratz osztrák főnemesi család tulajdonába került át a pataki birtok. Az elhagyatottan álló Vörös-toronyból kibontott reneszánsz ajtó és ablakkereteket a palotaszárnyak szobáiba építették be. Az 1945-ös államosítás után megkezdődött a sárospataki vár évtizedekig tartó régészeti kutatása és helyreállítása, ami napjainkban sem fejeződött be. A belsővár palotájában és a Vörös-toronyban a Magyar Nemzeti Múzeum által összeállított Rákóczi Múzeum állandó és időszaki kiállításait láthatja a nagyközönség. Irodalom: Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai {1996} Csorba Csaba: Regélő váraink {1997} Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon {1984} Veresegyháziné: Magyarország történeti - topográfiai kislexikona {1996} Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} Gerő László: Magyarországi várépítészet {1955} Gerő László: Magyar várak {1968} Gerő László: Várépítészetünk {1975} Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében {2001} René BeBeau: Középkori magyar várak és várromok {2001} Sárospatak: Vörös-torony {1996 TKM kiskönyvtár 536.} Sárospatak: Rákóczi vár {1994 TKM kiskönyvtár 8.} Balassa Iván: Sárospatak történeti földrajza {1994} Détshy – Galavics – Janó: A sárospataki Rákóczi múzeum {1989} Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig {2007} Castrum Bene Hírlevél 2008 / 1 – Sárospatak vára Sárospatak.hu | Északivárak.hu |
Legfrissebb bejegyzések:
2019-09-16
Várak.hu mobilalkalmazás | részletek Kedves Barátaink! A már elérhetővé vált a Várak.hu mobilalkalmazás nyilvános teszt változata a Google Play áruházában, mely a következő linken azonnal elérhető: play.google.com...
2018-06-22
Adatvédelem | részletek Tájékoztatás a GDPR rendeletről - megnyitás (.pdf) Cookie szabályzat - megnyitás (.pdf) Adatkezelési tájékoztató - megnyitás (.pdf) A tárhelyszolgáltató adatai és elérhetőségei: Cégnév:...
2015-12-23
»» minden bejegyzés
A váruradalmi inteaktív kézművesház, tájház bővítés és lakóépület átadása | részletek A Füzéri Várgondnokság az „Élő Vár Zemplénben” című, ÉMOP--2.1.1/A-12-k-2012-0004 azonosító számon regisztrált projektje megvalósításához 2 044 391 344 Ft Európai Uniós támogatást nyert... |
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió
|